Az elektromágneses áramlásmérők (EMF) Faraday elektromágneses indukció törvényén alapulnak, amely előírja, hogy a mért vezetőképes folyadéknak teljesen ki kell töltenie a csővezetéket, és stabilan kell áramolnia az érzékelő mágneses mezőjén keresztül. Csak így tudják az elektródák pontosan érzékelni az indukált elektromotoros erőt (EMF), amelyet a folyadék a mágneses erővonalakon átvágva hoz létre, és így pontos áramlási adatokat szolgáltatni. Az EMF csővezeték legmagasabb pontjára vagy lefelé irányuló lejtőjére történő telepítése közvetlenül sérti ezt az alapvető működési feltételt, ami súlyos mérési hibákhoz, instabil működéshez és akár a berendezés meghibásodásához is vezethet. A konkrét okok a következők:
Telepítés a csővezeték legmagasabb pontján
Az elektromágneses áramlásmérőnek a csővezeték legmagasabb pontjára történő telepítése az egyik leggyakoribb helytelen telepítési módszer, amely két fő problémát okoz, amelyek befolyásolják a mérési pontosságot:
Először is, a levegő és a buborékok könnyen felhalmozódnak. A folyadékszállítás során a levegő gyakran keveredik a csővezetékben, és a gázlebegés elve miatt ezek a levegők és a buborékok folyamatosan emelkednek és összegyűlnek a csővezeték legmagasabb pontján. Amikor az elektromágneses áramlásmérőt ide telepítik, a felgyülemlett levegő légpárnát képez az érzékelő mérőcsövében, amely közvetlenül befedi az áramlásmérő mérőelektródáit. Mivel a levegő nem vezető közeg, blokkolja az elektródák és a vezető folyadék közötti érintkezést, így az elektródák nem tudják érzékelni a folyadék mágneses mezőt metsző hatására indukált elektromotoros erőt. Ennek eredményeként az áramlásmérő rendellenes jelenségeket mutat, például instabil értékeket, véletlenszerű ingadozásokat, üres cső riasztásokat, vagy akár áramlás hiányát is (a mérő 0-t mutat, amikor tényleges folyadékáramlás van).
Közzététel ideje: 2026. május 11.