Mire kell figyelni egy ultrahangos áramlásmérő felszerelésekor?

Ultrahangos áramlásmérő szorítójának telepítésekor számos szempontot figyelembe kell venni, például a csővezeték állapotát, az érzékelő beépítési helyzetét és a környezeti tényezőket a mérési pontosság és a berendezés stabilitásának biztosítása érdekében. Íme a konkrét óvintézkedések:

I. A csővezeték alapvető állapotának ellenőrzése

1. Csővezeték anyaga és falvastagsága
   • A szorítós érzékelők a csővezetékbe behatoló ultrahanghullámok terjedésére támaszkodnak. Ezért a csővezetéknek nemfémes anyagokból (például PVC, PE) vagy vékony falú fémes anyagokból (például rozsdamentes acél, szénacél, amelyek falvastagsága általában ≤ 10 mm) kell készülnie.
   • Ha a csővezeték belső fala korróziógátló réteggel, vízvetővel vagy béléssel (például cementtel, gumibetéttel) van ellátva, meg kell győződni arról, hogy vastagsága egyenletes, és nem befolyásolja a hanghullámok átvitelét; ellenkező esetben mérési hibák léphetnek fel.
2. Csővezeték átmérője és áramlási sebesség tartománya
   • Győződjön meg arról, hogy az áramlásmérő mérési tartománya megegyezik a csővezeték átmérőjével és a tényleges áramlási sebességgel (általában a szorítós típusok DN15~DN6000 méretű csővezetékekhez alkalmasak, és az ajánlott áramlási sebesség általában 0,3~12 m/s).
   • A túl alacsony áramlási sebesség (<0,3 m/s) gyenge jeleket eredményezhet, a túl magas áramlási sebesség (>12 m/s) pedig a turbulencia miatt befolyásolhatja a mérési stabilitást.
3. Közepes állapot a folyamatban
   • A közegnek egyfázisú folyadéknak kell lennie (folyadéknak, amely nem tartalmaz nagyszámú buborékot, szuszpendált részecskét vagy szennyeződést). Ellenkező esetben a buborékok vagy részecskék visszaverik/szétszórják a hanghullámokat, ami jelvesztéshez vagy hibákhoz vezet.
   • Kerülje a közeg rétegződését, örvénylését vagy erős turbulenciáját a csővezetékben (például szelepek és szivattyúk közelében), és biztosítsa, hogy a mérési szakasz stabil, teljes csőáramlást biztosítson.

II. Az érzékelő telepítési helyének kiválasztása

1. Egyenes csőszakasz követelményei
   • A stabil folyadékáramlási minták biztosítása érdekében az érzékelő telepítési pontjának meg kell felelnie az előtte és utána lévő egyenes csőszakaszok hosszkövetelményeinek:
     • Felfelé (az érzékelőtől távolabbi oldal): Ha könyökök, szelepek, szivattyúk vagy egyéb ellenállás-komponensek vannak elöl, akkor ennek ≥ 10-szeresének kell lennie a csővezeték átmérőjének (10D); ha nincsenek összetett alkatrészek, akkor ≥ 5D-nek kell lennie.
     • Lefelé (az érzékelőhöz közelebbi oldal): ≥ 5D (ha vannak ellenálláskomponensek lefelé, akkor ≥ 3D ajánlott).
   • Kerülje a csővezeték legmagasabb pontján (ahol levegő gyűlhet fel) vagy legalacsonyabb pontján (ahol salak gyűlhet fel) történő telepítést.
2. Telepítési irány és távolság
   • A csővezeték anyaga és átmérője szerint válassza a V-módszert (a hanghullámok ferdén haladnak át a csővezetéken, kis és közepes átmérőkhöz alkalmas) vagy a Z-módszert (a hanghullámok közvetlenül haladnak át a csővezetéken, nagy átmérőjű vagy vastag falú csövekhez alkalmas).
   • A két érzékelőt (az adó és a vevő oldalát) szimmetrikusan kell elhelyezni a csővezeték mindkét oldalán, hogy a hanghullám útja párhuzamos legyen a csővezeték tengelyével, és a távolság megfeleljen az áramlásmérő kézikönyvében található számítási képletnek (általában a csővezeték átmérőjéhez és a hanghullám törési szögéhez kapcsolódik).
3. Kerülje az interferenciaforrásokat
   • Tartsa távol az erős elektromágneses interferencia forrásoktól (például motoroktól, transzformátoroktól, frekvenciaváltóktól), hogy megakadályozza az elektromágneses jelek interferenciáját az ultrahangos átvitellel.
   • Tartsa távol a rezgésforrásoktól (például szivattyúktól, kompresszoroktól). Szükség esetén szereljen fel ütéscsillapító alátéteket, hogy megakadályozza az érzékelő rossz illeszkedését a csővezeték rezgése miatt.

III. Az érzékelő telepítésének részletei

1. Csővezeték felületkezelése
   • Telepítés előtt tisztítsa meg a csővezeték felületét a rozsda, festék, olaj vagy oxidrétegek eltávolításától, hogy biztosítsa az érzékelő és a csővezeték közötti szoros érintkezést (szükség esetén csiszolja fémes csillogásra; nem fémes csővezetékek esetén el kell távolítani a felületi szennyeződéseket).
   • Ha a csővezeték felülete egyenetlen, speciális közegközi kapcsolószert (például szilikagélt, glicerint) kell alkalmazni a rés kitöltésére és a levegő kizárására (a levegő jelentősen csillapítja a hanghullámokat). A közegközi kapcsolószernek kompatibilisnek kell lennie a csővezetékkel (nem lehet korrozív a csővezetékre nézve).
2. Érzékelő rögzítési módja
   • Használjon speciális rögzítőelemet az érzékelő csővezetéken való rögzítésére, hogy elkerülje a kilazulást (a kilazulás jel instabilitást okoz), de ügyeljen az erősségre, hogy megakadályozza a csővezeték deformációját vagy az érzékelő károsodását.
   • A könnyen deformálható csővezetékek, például a műanyag csővezetékek esetében a rögzítési szilárdságnak mérsékeltnek kell lennie, hogy elkerüljük a csővezeték laposra szorulását és az áramlási kép befolyásolását.
3. Kábelcsatlakozás és -védelem
   • Az érzékelőkábeleket a jelinterferencia elkerülése érdekében távol kell tartani a nagyfeszültségű vezetékektől, és a kábelhossznak meg kell felelnie a kézikönyvben szereplő követelményeknek (a túl hosszú kábelek jelcsillapítást okozhatnak).
   • Kültéri telepítés esetén a kábeleket vízállóvá kell tenni (például vízálló csatlakozók beépítésével) és védeni kell a napsugárzástól, hogy elkerüljük az öregedésüket.

IV. Környezeti és munkakörülményekhez való alkalmazkodás

1. Környezeti hőmérséklet és páratartalom
   • Az érzékelő üzemi környezeti hőmérsékletének a berendezés megengedett tartományán belül kell lennie (általában -30℃~+60℃). Kerülje a hosszú távú, rendkívül magas hőmérsékletnek, alacsony hőmérsékletnek vagy magas páratartalmú környezetnek való kitettséget (szükség esetén szereljen fel hőszigetelést vagy napellenzőt).
   • Ha a csővezeték közegének hőmérséklete túl magas (például >100 ℃), ellenőrizze az érzékelő magas hőmérsékletű ellenállását, hogy elkerülje a csatolóanyag meghibásodását vagy az érzékelő károsodását a magas hőmérséklet miatt.
2. Robbanásbiztos és védelmi követelmények
   • Gyúlékony és robbanásveszélyes környezetben (például vegyipari műhelyekben) történő telepítés esetén olyan robbanásbiztos érzékelőket válasszon, amelyek megfelelnek a helyszíni robbanásbiztos fokozat követelményeinek.
   • Kültéri vagy párás környezetben győződjön meg arról, hogy a berendezés védettségi fokozata ≥ IP65, hogy megakadályozza az esővíz és a por behatolását.

V. Üzembe helyezés és ellenőrzés a telepítés után

1. Jelerősség-érzékelés
   • A telepítés után ellenőrizze az áramlásmérő gazdagépén keresztül érkező jel erősségét (általában százalékban vagy decibelben kifejezve). Győződjön meg arról, hogy a jel stabil (ajánlott ≥ 60%). Ha a jel gyenge, állítsa be újra az érzékelő pozícióját vagy a csatolóanyagot.
   • Figyelje meg, hogy a pillanatnyi áramlás és a kumulatív áramlás megfelel-e a tényleges üzemi körülményeknek (az ellenőrzés elvégezhető ismert áramlási értékekkel vagy tapasztalati értékekkel való összehasonlítással).
2. Hosszú távú stabilitási ellenőrzés
   • Rendszeresen ellenőrizze az érzékelő rögzítését és a csatlakozóközeg állapotát (száraz vagy leválasztott), különösen nagy rezgés vagy hőmérséklet-változás esetén.